Autizmus spektrum zavar F84.0

Az autizmus spektrum zavar megnevezés az autizmushoz kötődő, több korábbi diagnózis egységes, új neve. A   DSM-5 rendszerében a 299.00 kód alatt szerepel. 

A BNO-10 rendszerében még több zavarként jelent meg, különálló diagnózisokkal.  Ezek az úgynevezett pervasiv fejlődési zavarok nagy kategóriájába tartoztak, és régebben kiadott szakvéleményeken még találkozhatunk velük:

• -F84.0 Gyermekkori autizmus
• -F84.1 Atípusos autizmus
• -F84.2 Rett szindróma
• -F84.3 Egyéb gyermekkori dezintegratív zavar
• -F84.4 Mentális retardációval és sztereotíp mozgászavarral társuló túlzott aktivitás
• -F84.5 Asperger-szindróma
• -F84.8 Egyéb pervasiv (átható) fejlődési zavar (BNO-10, 1998)
  

Az ICD-11 azonban már egyetlen kategóriát használ, az autizmus spektrum zavar elnevezést (röviden ASD).

Az autizmus spektrum zavar kifejezésben a spektrum szó azt jelzi, hogy egy sokszínű, számtalan megjelenési formával rendelkező állapotról van szó, az azonosításban mégis vannak olyan egységes támpontok, amelyek segítenek felismerni a szakemberek és a szülők számára a zavar meglétét.  Ezekről később még lesz szó.

Az autizmus spektrum zavar meghatározása:

Amennyiben körül szeretnénk írni az autizmust, akkor leginkább a neurokognitív fejlődés egész életen át tartó zavaraként értelmezhetjük (Csepregi & Stefanik, 2012). A tudomány jelen állása szerint genetikai meghatározottságú állapot, amely már a fogantatás pillanatától kezdve meghatározza az agy fejlődését. Több agyi terület is érintett az állapot létrejöttében (kisagy, elülső homloklebeny és a temporális lebeny mediális területe), amelyek a megismerő folyamatok normálistól eltérő fejlődését idézik elő (Csepregi & Stefanik, 2012).

A felismert esetek száma az utóbbi évtizedekben nőtt, ami részben a diagnosztika fejlődésével is magyarázható. Az viszont bizonyos, hogy a fiúk jóval nagyobb arányban érintettek az autizmus terén, mint a lányok (konkrétan háromszorosa, vagy négyszerese a fiúk aránya a lányokhoz viszonyítva).

Tünetek:

Mivel egy sokféle megjelenési formájú zavarról van szó, ezért nem mondhatjuk, hogy a leírt tünetek minden egyes emberre vonatkoztathatók, és azt sem, hogy létezne egy olyan tipikus tünet, amely igazolná, vagy akár kizárná az autizmus meglétét egy adott gyermeknél / felnőttnél. Az autizmus spektrum zavart alapvetően a viselkedési jellemzők alapján tudják diagnosztizálni. A diagnosztika során gyakorlatilag fel kell térképezni az egyén fejlődésének és viselkedésének egészét ahhoz, hogy biztos eredményre jussanak (Csepregi & Stefanik, 2012). 

Az ASD lényegét az úgynevezett autisztikus triász adja. Ez azt jelenti, hogy a zavar három területet érint, ezek:

- reciprok (kölcsönös) interakciók

- reciprok (kölcsönös) kommunikáció, nyelvi és nem nyelvi területen egyaránt

-rugalmas viselkedésszervezés - azaz a viselkedés és az érdeklődés  beszűkült, sztereotip, repetitív jelleget ölt, a viselkedés rugalmatlanná válik

A DSM-5 meghatározása az ASD-ről igen részletes:

"A. A társas kommunikáció és a szociális interakciók folyamatosan, többféle helyzetben is fennálló hiányossága, ami jelenleg vagy korábban a következőképpen nyilvánul meg (a példák csak illusztrációk, nem kell feltétlenül teljesülniük)

1. Hiányok a társas-érzelmi kölcsönösség terén, kezdve például az eltérő szociális közeledés, a kölcsönös társalgás hibáitól, az érdeklődés, az érzelmek vagy érzések csökkent megosztásán át a szociális társas interakciók kezdeményezésének vagy a kezdeményezésekre adott válaszok elmulasztásáig.

2. Hiányok a szociális interakciók során használt nonverbális kommunikációban, kezdve például a gyengén integrált verbális és nonverbális kommunikációtól, a normálistól eltérő szemkontaktus és a testbeszéd zavara vagy a gesztusok megértésén és használatán át, az arckifejezés és nonverbális kommunikáció teljes hiányáig

3. Hiányok a kapcsolatok kialakítása, fenntartása és megértése terén, kezdve például attól, hogy nehézséget okoz annak megítélése, hogy milyen viselkedés illik a különböző szociális helyzetekhez, fantáziajátékban való részvétel nehézségén vagy a baráti kapcsolatok alakításának nehézségein át a társak iránti érdeklődés hiányáig.

B. Korlátozott, ismétlődő viselkedésmintázatok, érdeklődés vagy tevékenységek, amelyek közül legalább kettő jelenleg megfigyelhető vagy korábban megjelent (a példák csak illusztrációk, nem kell feltétlenül teljesülniük)

1. Sztereotip, vagy ismétlődő motoros mozgások, tárgyak használata, vagy beszéd (egyszerű motoros sztereotípiák, játékok sorba rakása, vagy tárgyak dobása, echolália, idioszinkratikus kifejezések)

2. Ragaszkodás az állandósághoz, a rutinok változatlan betartásához vagy ritualizált viselkedésminták verbális és nonverbális viselkedésben (pl szélsőséges feszültség kis változásoknál, nehézség az átmenetekben, merev gondolkodásminták, üdvözlési rituálék, ugyanazon az úton kell mennie vagy ugyanazt az ételt kell ennie minden nap.

3. Jelentősen korlátozott, szűkkörű érdeklődés, amelynek intenzitása vagy tárgya abnormális (pl. erős ragaszkodás szokatlan tárgyakhoz, megszállott elfoglaltság ezekkel, vagy túlságosan körülhatárolt, kitartó érdeklődés).

4. Szenzoros ingerekre adott túlzott vagy csökkent reakció vagy szokatlan érdeklődés a környezet szenzoros részletei iránt (pl. nyilvánvaló közöny fájdalomra / hőmérsékletre, ellenséges válasz bizonyos hangokra vagy tapintási felületekre, tárgyak túlzott szagolgatása, érintgetése, elbűvöli fények vagy mozdulatok látványa).

C. A tüneteknek a korai fejlődési időszakban meg kell jelenniük (de előfordulhat, hogy nem lesznek teljesen nyilvánvalóak, amíg a szociális elvárások nem haladják meg a korlátozott teljesítőképességet, vagy a későbbi életben tanult stratégiái fedik el).

D. A tünetek klinikailag jelentős károsodást okoznak az aktuális működés társas, foglalkozásbeli vagy más fontos területén.

E. Ezeket az eltéréseket nem magyarázza jobban intellektuális képességzavar (értelmi fejlődés zavara, vagy globális fejlődési késés" (DSM-5, p.88-90)

Az autizmus spektrum zavar társulhat intellektuális képességzavarral, de a jelenlegi gyakorlat azt mutatja, hogy az esetek többségében átlagos, vagy átlag feletti intellektussal bírnak az ASD-vel élő személyek.

Ha a tüneteket életkor szerint próbáljuk megjeleníteni, akkor a szakirodalmak szerint az alábbi tünetek jelennek meg a gyermeknél / felnőttnél:

Két éves kor előtt fellépő tünetek:

• nem, vagy ritkán vesz fel szemkontaktust
• nem figyeli mások arcát
•  tekintetével nem követ másokat
• nem vonható be közös figyelmi helyzetbe
  
• későn kezd gagyogni
  
• mimikája szegényes
• a gesztusok használatában problémái jelentkeznek
  
• olykor nem reagál a nevére
• a számára érdekes tárgyakat nem mutatja meg másoknak
• nem osztja meg érdeklődését és örömét másokkal
• ritkán figyelhető meg nála az úgynevezett társas mosoly
  
• egyes ingerekre szokatlanul erőteljesen reagál
• a hangok, ízek, képi ingerek, vagy egyes anyagok esetén túlzott érzékenységet mutat, vagy éppen az érzékenység hiánya jelenik meg
  
• repetitív, ismétlődő mozgások, vagy kéztartás jelenhet meg (röpködő mozdulatok végez, különösen, mikor izgatott, vagy örömteli helyzetet él át)
  
• tárgyakkal is ismétlődő mozdulatokat végez
• mások testét eszközként használja (pl ha szeretne valamit, akkor a kezünket a tárgyhoz viszik)
• (Csepregi & Stefanik, 2012), (Volkmar & Wiesner, 2013).

Források:

BNO-10 zsebkönyv DSM-IV-TM meghatározásokkal kiegészítve (1998). Budapest: Animula Kiadó.

Csepregi András & Stefanik Krisztina (2012). Autizmus spektrum zavarral élő gyermekek, tanulók komplex vizsgálatának diagnosztikus protokollja. Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

DSM-5 referencia kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz (d.n.). Budapest: Oriold és Társai Kiadó és Szolgáltató Kft.

ICD-11 for Mortality and Morbidity Statistics  https://icd.who.int/browse11/l-m/en#/http%3a%2f%2fid.who.int%2ficd%2fentity%2f437815624

Volkmar, Fred R & Wiesner, Lisa A. (2013). Az autizmus kézikönyve. Budapest: Geobook.