Inklúzió

Az inklúzió kifejezést leginkább befogadásként szokták értelmezni. Tartalmilag többet jelent az integrációnál. Az integráció során ugyanis a cél kezdettől fogva az volt, hogy minél több sajátos nevelési igényű gyermeket neveljenek együtt kortársaikkal. Az inklúzió során az a szándék nyilvánul meg, hogy minden gyermek a lakóhelyéhez legközelebbi iskolába / óvodába járhasson, s ezek az intézmények fel is készülnek ezen gyermekek fogadására (Csányi, 2000). Ez a gyakorlatban abban nyilvánul meg, hogy az iskolák átgondolják a tantervüket, az oktatás során a gyermekek egyéni szükségleteihez igazodnak. A pedagógusok a gyermekek egyéni igényeihez szabják tanítási módszereiket, eszközeiket, az órák megszervezését, az egyéni bánásmód az értékelésben is megjelenik. Az egész tantestület nyitott beállítottságú,  minden gyermek számára elfogadást biztosít.

Az inklúzió, az integrációval ellentétben nem alulról jövő kezdeményezésként jelent meg. Kialakulása idején kifejezetten politikai tartalommal rendelkezett, a társadalmi megosztottság csökkentését takarta. Az úgynevezett Salamancai tézisekben jelent meg először a kifejezés pedagógiai értelmezésben. Itt olyan iskola képét vetítették előre, amely mindenki számára nyitott - school for all - befogadó szemléletű.

Ez nem csupán olyan intézményt jelent, amely a fogyatékos, sérült embereket ép társaikkal együtt oktatja, hanem ahol a gyermekek különbözősége, sokfélesége természetes (Papp, 2012). Tulajdonképpen a sajátos nevelési igényű gyermekek befogadása csupán egy szeletét jelenti csak az intézmény sokrétűségének. Az iskola személyi, tárgyi feltételei, eszközellátottsága, tanítási programja mind alkalmas és adott ennek a célnak a betöltésére. A tanítási elemek közül kiemelkedik az egyéni differenciálás, amely minden gyermek igényeit, sajátosságait figyelembe veszi.  A pedagógusok figyelembe veszik az egyes gyermekek tanulási stílusát és tempóját, a gyermeki teljesítmények széles skáláját, és nagy hangsúlyt helyeznek a kooperatív tanítási és tanulási módszerekre. Amennyiben egy-egy gyerek a tanulás során nehézségeket mutat, akkor a pedagógus saját maga is megpróbál változtatni - a lehetséges szintig - tanítási módszerein (Csányi, 2000).

Látható, hogy hazánkban az inklúziónak számos eleme felfedezhető az SNI gyerekekkel való foglalkozás terén, teljesen egyéniesített oktatásról igazából nem beszélhetünk. Ehhez ugyanis sokkal több segítő szakemberre lenne szükség, mint amivel az iskolák jelenleg rendelkeznek.

Felhasznált irodalom:

Csányi Yvonne (2000). A speciális nevelési szükségletű gyermekek és fiatalok integrált nevelése oktatása. In Illyés S. (szerk.), Gyógypedagógiai alapismeretek (1. kiad. pp. 377-409). Budapest: ELTE BGGYFK.

Papp Gabriella (2012). Az integráció, inklúzió fogalmak tartalmi elemzése gyógypedagógiai megközelítésben nemzetközi és magyar színtéren. Gyógypedagógia Szemle, 40(4), 295-304.

Vargáné Mező Lilla (2004). Sajátos nevelési igényű tanulók együttneveléséről - pedagógusoknak, intézményvezetőknek. ofi.hu https://ofi.hu/tudastar/sajatos-nevelesi-igenyu/sajatos-nevelesi-igenyu-090617-2