Mentális retardáció (intellektuális képességzavar) - F70-F79

Mentális retardáció alatt a szellemi képességek terén való elmaradást értjük. Régebbi nevén értelmi fogyatékosságnak nevezték, ma már a kevésbé pejoratív intellektuális képességzavar fogalom használatos.

A BNO-10 "abbamaradt vagy nem teljes szellemi fejlődés"-t ért alatta, amelyre a készségek romlása jellemző. Ezek a készségek a fejlődés során jelennek meg és az intellektus minden szintjét érintik. Ide tartoznak például a kognitív, a nyelvi, a mozgásbeli, vagy a szociális készségek (BNO-10, 1998). "A retardáció létrejöhet más mentális, vagy fizikai állapottól függetlenül. A mentális retardáció mértékét hagyományosan az intelligencia-tesztekkel határozzuk meg. Ezeket kiegészíthetik tájékozódó skálák az adott környezethez való szociális adaptációról. A diagnózis függ még a gyakorlott diagnoszta teljes intellektuális képességekre kiterjedő vizsgálatától. " (BNO-10, 1998. p. 119.) A szakkönyv szerint az intellektuális képességek a tréning és rehabilitáció által javíthatóak.

A mentális retardációnak négy típusa van:

Enyhe mentális retardáció - F70: 50-69 közötit intellektus esetén beszélhetünk erről a kategóriáról
Közepes mentális retardáció - F71: IQ35-49 esetén mondhatjuk az értelmi sérülést közepesnek.
Súlyos mentális retardáció - F72: 20-34 közötti intellektus esetén
Igen súlyos mentális retardáció - F73: 20 alatti intellektus-érték esetén

A DSM-5 leírása sokkal részletesebb az előzőeknél. Itt már intellektuális képességzavar néven szerepel (az értelmi fejlődés zavaraként) és a 77 kód alatt szerepel.

"Az intellektuális képességzavar (értelmi fejlődés zavara) olyan zavar, mely a fejlődési időszakban jelenik meg mind az az intellektuális, mind az adaptív működés elvont gondolkodást igénylő, társas és gyakorlati területein. A következő három kritériumnak teljesülnie kell:

A. Az értelmi képességek, mint a gondolkodás, problémamegoldás, tervezés, elvont gondolkodás, ítéletalkotás, iskolai ismeretszerzés, a tapasztalatokból való tanulás képességének zavara, amelyeket a klinikai vizsgálat és az egyéni standardizált intelligenciateszt egybehangzóan erősít meg.

B. Az alkalmazkodási funkciók hiányosságai miatt a személyes függetlensége és szociális felelőssége elmarad az életkor szerinti és a szociokulturálisan elvártaktól. Folyamatos támogatás nélkül az alkalmazkodási hiányosság egy vagy több napi tevékenységben akadályozza a működést, mint például a kommunikációban, szociális életben és az önálló életben, és ezek számos környezetben megjelennek, mint pl. otthon, iskolában, munkában és közösségben.

C. Az intellektuális és az adaptív működés hiányossága a fejlődési időszakban jelenik meg. " (DSM-5, p.76)

A DSM-5 is négy kategóriát különít el a zavaron belül:

Enyhe - 317 kód (ez felel meg az F70-nek a BNO-ban).
Mérsékelt - 318.0 kód (ez az F71 BNO-kód megfelelője).
Súlyos - 318.1 kód (az F72 BNO kód alatt jelölt zavar megfelelője).
Igen súlyos - 318.2 (F73 kód alatt szerepel a BNO-ban.

A fentiekből világosan kiderül, hogy intellektuális képességzavart csak standardizált, megfelelő vizsgálati helyzetben felvett intelligenciateszt alapján állapíthatnak meg. Az intelligenciavizsgálaton kívül természetesen orvosi, pedagógiai és egyéb vizsgálatokra is sor kerül a szakértői bizottság

Nézzük a négy kategória rövid jellemzőit!

Enyhe szint esetén a gyermeknek komoly nehézséget okoz az iskolai kultúrtechnikák, az olvasás, írás, matematika elsajátítása. Az idő és a pénz fogalma sem mindig megragadható számukra. Felnőttek esetén károsodás figyelhető meg a végrehajtó funkciók működése (tervezés, stratégiák kiválasztása, kognitív rugalmasság, fontossági sorrend megállapítása), valamint az elvont gondolkodás terén. Sérül a rövid távú emlékezet. Az absztrakt gondolkodás is nehezített. Szociális interakciók terén is elmaradás tapasztalható kortársaikhoz képest; nem tudják pontosan észlelni a társas jelzéseket. Nyelvhasználatukra a konkrét fogalmak használata jellemző, valamint nyelvfejlődési elmaradás is előfordulhat. A viselkedés és az érzelmek szabályozása terén problémáik lehetnek, ami nehézséget okozhat a kortársakkal való kapcsolataikban. Gyakran hiszékenyebbek is, mint mások, mert társas ítéletalkotásuk nem eléggé érett. Öngondoskodásuk az életkornak általában megfelelő, ugyanakkor az összetettebb feladatok elvégzéséhez már segítséget igényelnek (pl. pénzügyek intézése, banki ügyintézés, gyermekneveléssel kapcsolatos szervezési teendők, bevásárlás). Egészségügyi és jogi kérdésekben is több támogatást igényelhetnek, mint kortársaik.

Mérsékelt szint: az elvont gondolkodás minden téren elmaradást mutat az életkornak megfelelő szinthez képest. A nyelvi fejlődés terén már kis korban is elmaradás tapasztalható, illetve más készségek is lassabban fejlődnek. Iskoláskorban a kultúrtechnikák elsajátítása - mint az olvasás, írás, matematika - jelentősen lassabb, mint a kortársak esetén. Az idő és a pénz fogalma szintén igen nehezen, vagy korlátozottan ragadható meg számukra. Az iskolai készségek használatához még felnőttkorban is segítséget igényelnek. A hétköznapi élet olyan tevékenységeiben, amelyek elvont gondolkodást igényelnek, segítségre van szükségük. Nyelvi készségeik, beszédük komplexitása jelentősen elmarad kortársaikhoz képest. Képesek családi-, rokoni-, baráti- és párkapcsolatok kialakítására. Tipikusan fejlődő kortársakkal is létrejöhetnek baráti kapcsolataik, itt azonban nehézséget okozhat a nyelvi készségek eltérő szintje. Előfordul, hogy környezetük szociális jelzéseit nem megfelelően értelmezik. A döntéshozás terén segítségre van szükségük. Több területen képesek a megfelelő önellátásra (étkezés, öltözködés, higiénia), de az önállóság kialakításához hosszabb időre van szükségük, mint más gyermekeknek. A házimunkát is elvégzik, azonban itt is igényelhetnek segítséget. Általában olyan munkaterületeken sikeresek, amelyek kevéssé teszik szükségessé az elméleti ismeretek tudását, illetve a kommunikációs készségek magasabb szintjét. Az összetett munkafeladatok kezelése, ütemezés, pénzügyek intézése és a szállítás terén a munkatársak és mások részéről segítségre van szükségük. A szabadidős készségek kialakítása is hosszasabb lehet. A alkalmazkodást nem segítő (maladaptív) formák is jelen lehetnek viselkedésükben.

Súlyos szint: az elvont gondolkodás csak igen korlátozott mértékben fejlődik ki esetükben. Az írott nyelvet, a számokat, az időhöz és a pénzhez kapcsolódó fogalmakat csak csekély mértékben tudják értelmezni, ezért folyamatos gondviselésre van szükségük. Nyelvi- és beszédkészségük alacsony szintű, közléseik többnyire egy-egy szóból állnak. Az egyszerű beszédet és a gesztusokat képesek értelmezni. A hétköznapi élet minden területén segítséget igényelnek. Az étkezés, öltözködés, mosdás terén is támogatásra van szükségük. A döntéshozatal terén másokra vannak utalva. A házimunkában való részvétel, a munka és a szórakozásban való részesedés terén is támogatásra van szükségük. Előfordulhat önsértő viselkedés is körükben.

Igen súlyos szint: fogalmi készségeik a fizikai környezetre irányulnak, szimbolikus folyamatokra nem terjednek ki. A tárgyak célirányos használatára esetenként képesek. Fizikai jellemzők alapján történő párosításra, illetve csoportosításra szintén képesek lehetnek. A beszédet és a gesztusokat nagyon korlátozott szinten értik meg. Magukat leginkább nonverbális módon fejezik ki. Közeli családtagokkal, gondozókkal, ismerősökkel gesztusokkal, érzelmi jelekkel létesítenek interakciót. A mentális károsodás mellett azonban érzékszervi és motoros sérüléseik is lehetnek, amelyek jelentősen akadályozhatják őket a társas tevékenységekben és a tárgyak használatában. Az élet minden területén másokra vannak utalva, néhány tevékenységben képesek rész venni csupán. (DSM-5)

Az intellektuális képességzavar hátterében több ok is állhat:

- genetikai ok
- kromoszóma-rendellenesség (Down-szindróma)
- terhesség alatti fertőzés
- terhesség alatti drog / alkoholfogyasztás
- koraszülöttség
- szülés közben fellépő komplikációk (oxigénhiányos állapot)
- koponyasérülés
- agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás stb.

A leggyakoribb, hogy idegrendszeri sérülés talaján alakul ki az intellektuális képességzavar valamelyik szintje.

Az intellektuális képességzavarra utaló jellegzetességek a különböző életkori szakaszokban:

Csecsemőkor: nehézségek a gyermek gondozásában, a baba nehezen adaptálódik, az etetés, alvás nehézkes. Lehetséges nyelési, vagy rágási nehezítettség. Elmaradás tapasztalható a mozgás fejlődésében, az egyes szakaszok később jelennek meg, vagy ki is maradnak.
Kisgyermekkor: alacsony érdeklődést mutat a környezet tárgyai iránt, figyelme nem kitartó. Az emlékezeti folyamatok lassabbak, mint kortársaiknál, az átélt cselekvési helyzeteket nem képes általánosítani és más helyzetekre átvinni. A mozgásfejlődés kortársaihoz képest valamilyen fokú elmaradást mutat, ez a nagy- és a finommozgásra is egyaránt jellemző. A beszédfejlődés terén szintén érzékelhető a lemaradás; később jelennek meg az első szavak, a szókincs lassan bővül, és mindvégig korlátozott marad. A nyelvtan szintén nehezen épül ki, egy-egy beszédfejlődési szakaszban "bennragad" a gyermek.
Iskoláskor: térben és időben nem megfelelően tájékozódik a gyermek, számfogalma nem éri el azt a számkört, mint hasonló korú kortársak esetén. Az olvasás-, írás- és a matematika csak lassabb ütemben sajátítható el számára, gyakran csak két év alatt képes megtanulni olvasni és írni. Tipikusan fejlődő kortársaitól az iskolai kultúrtechnikák terén jelentősen lemarad.

Az intellektuális képességzavar vizsgálata:

Az intellektuális képességzavar tényét és súlyossági szintjét a szakértői bizottságok állapítják meg. A gyermek komplex (orvosi-pszichológiai- pedagógiai) vizsgálaton esik át. A szakértői bizottság tagjai között pszichológusok, gyógypedagógusok találhatóak, akik képzett szakemberek a diagnosztika terén.

- A mérést megelőzően történik az orvosi vizsgálat, amelyen kizárják az érzékszervi-, mozgássérülés és egyéb betegségek tényét.
- Ezután történik az anamnézis felvétele: ennek során interjú formájában tájékozódnak az ott levő szülőtől, hogy volt-e jelentősebb betegség, genetikai rendellenesség a családban, milyen volt a terhesség, a szülés lefolyása, történt-e komplikáció, a szülést követően közvetlenül észlelt-e az anya valamilyen szokatlan dolgot. Megkérdezik, hogy volt-e a gyermeknek komolyabb betegsége, sérülése, stb. Kikérdezik a mozgás, a beszéd- és az általános fejlődés jellegzetességeit.
- A pszichológiai vizsgálat során a gyermekkel standardizált, életkornak megfelelő pszichometriai tesztet vesznek fel (WISC-IV, Raven, SON, stb.). Ez alapján megkapják a gyermek általános intelligenciájának értékét.
- A pszichológiai vizsgálat után következik a pedagógiai vizsgálat, ami nagyban függ a gyermek életkorától és tudásától. Itt fény derül az általános tájékozottságra, a térben és időben való tájékozódás fejlettségi szintjére. A számolás, olvasás és írás vizsgálata is megtörténik.
- Az adaptációt, szociális érettséget is vizsgálhatják a szakemberek, meghatározott skálák segítségével (Vineland szociális érettségi skála, P-A-C, Adaptive Behavior System/ABAS stb.)
- A gyermek együttműködési készségét, viselkedését folyamatosan megfigyelik az őt vizsgáló szakemberek.

A kapott adatok kielemzése, a megfigyeltekkel, az anya által elmondottakkal és a gyermeket nevelő intézmények pedagógusai által beküldött jellemzésekkel összevetése után kerül sor a diagnózis megállapítására.

Milyen intézményekben történik az intellektuális képességzavarral élő gyermekek nevelése / oktatása?

Ez nagyban függ a zavar súlyossági szintjétől. Enyhe fokú IKZ esetén a gyermek a legtöbb esetben többségi óvodába jár. Az iskolaválasztás során leggyakrabban szegregált intézményben tanulnak (ennek megfelelője volt régen az úgynevezett kisegítő iskola). Ezekben az iskolákban a gyermekek kis létszámú osztályokban, a saját ritmusuknak megfelelően, kiterjedt eszközhasználattal, habilitációs foglalkozások biztosításával általában sikeresen képesek tanulni. Ritkább esetben többségi iskolába járnak, ez azonban csak akkor lehetséges, ha az iskola biztosítja a gyermek számára a speciális tankönyvek használatát, valamint az eltérő tanterv szerinti előrehaladást, valamint utazó gyógypedagógus által részesülnek a habilitációs foglalkozásokban.

Mérsékelt IKZ esetén a gyermekek egy része többségi, más része speciális óvodába, vagy óvodai csoportba jár. Az iskolaválasztás idején többnyire szegregált intézményben kezdik meg tanulmányaikat, ahol a számukra kidolgozott, speciális tanterv szerint haladnak. Ritka esetben a feltételeket biztosító többségi iskolába is járhatnak.

A súlyosabb fokozatok esetén a gyermeknek képzési kötelezettsége van, amelyet vagy erre a célra specializálódott intézményekben, vagy otthoni ellátás keretében, utazó pedagógus által vesz igénybe a gyermek.

Az intellektuális képességzavar során sem szabad elfelejtkeznünk a korai fejlesztés fontosságáról, sőt, itt kiemelt szerepet kap. Az időben elkezdett mozgás-, kognitív- és beszédfejlesztés sokat lendíthet a gyermek állapotán, aktuális fejlettségi szintjén. Az óvodai évek után, az iskolában kapott egyéni fejlesztő foglalkozások célja szintén a sérült, kiesett képességek kompenzációja, ezáltal az iskolai sikeresség támogatása.

Források:

BNO-10 zsebkönyv DSM-IV-TR meghatározásokkal kiegészítve (1998). Budapest: Animula Kiadó.

DSM-5 referencia kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz (d.n.). Budapest: Oriold és Társai Kiadó és Szolgáltató Kft.

Lányiné Engelmayer Ágnes (2009). Intellektuális képességzavar és pszichés fejlődés. Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.

Vissza