Mit takar a diagnózis?
Minden sajátos nevelési igényű gyermek rendelkezik a szakértői bizottság által kiállított szakvéleménnyel. Ezen a szakvéleményen feltüntetik a gyermek adatait, leírják viselkedését a vizsgálati helyzetben, illetve az egyes vizsgálatok részletes eredményeit és megállapításait.
Ezek után következik a gyermek diagnózisa. A diagnózis egy betűből és több számjegyből álló kód, amelyet a zavar pontos megnevezése követ. Például: F81.2 Diszkalkúlia, vagy F83 Kevert specifikus fejlődési zavar. Ilyen kódokat az orvosi jelentéseken is láthatunk, ami nem véletlen. Ezeket a nemzetközi jelzéseket ugyanis az orvostudományból vette át a gyógypedagógia, s a vizsgálatokat végző szakemberek kötelesek feltüntetni azt az általuk kibocsátott szakvéleményeken.
Mi a diagnózis szerepe?
Semmiképpen sem az, hogy stigmatizáljunk vele bárkit is. A diagnosztika célja az, hogy lehetőleg minél pontosabban határolja körül azt a (kór)képet, zavart, eltérést, ami a gyermek esetén fennáll. Ahhoz, hogy a legjobb, legmegfelelőbb terápiát, fejlesztést biztosítsuk a gyermek számára, és megkapjon minden szükséges ellátást, nélkülözhetetlen, hogy tudjuk, milyen jellegű problémával állunk szemben. Például egy specifikus nyelvfejlődési zavar esetén, ahol a gyermek beszédfejlődése jelentősen elmaradhat a normál ütemtől merőben más terápiára van szükség, mint a beszédben szintén tüneteket produkáló, autizmus spektrum zavarral élő kisgyermeknél.
Dióhéjban meg kell itt említenünk, hogy több diagnosztikai rendszer is létezik. Az egyik az úgynevezett BNO, azaz a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (angolul ICD). Abból a célból hozták létre, hogy nemzetközileg egységes szakmai nyelvet, egységes meghatározásokat alkossanak, s ezáltal könnyebbé váljon a nemzetközi statisztikák elkészítése, és elősegítse az oktatás és kutatás fejlődését is. A WHO adja ki, jelenleg a 11. változata van érvényben (2018 óta), de ezt még nem fordították le magyar nyelvre. Így nálunk még a BNO-10 van forgalomban. A BNO-10 kódok azok, amelyek a szakvéleményen láthatók. A kézikönyvben a diagnózis megnevezése mellett az adott zavarra vonatkozó tünetek, jellemzők felsorolását láthatjuk, amelyek alapján a szakemberek megállapíthatják
A DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) a mentális betegségek kézikönyve, amelyet az Amerikai Pszichiátriai Társaság ad ki. Jelenleg a DSM-5 van érvényben. Ebből is látható, hogy a klasszifikáció folyamatosan változik az újabb kutatási eredményeknek és a szakmai gyakorlatnak megfelelően. A területünket érintő zavarok az idegrendszer fejlődési zavarainak kategóriájába tartoznak. A DSM is részletesen ismerteti a zavarok leírását, kódjai pedig kizárólag számjegyekből állnak. A saját maguk által alkotott kódok mellett feltüntetik a BNO azonos zavart jelző kódjait is.
Ezek után szeretnénk röviden ismertetni dióhéjban azokat a leggyakoribb zavarokat, amelyekkel az integráló pedagógusok munkájuk során találkoznak. Részben a BNO-10, illetve a DSM-5 meghatározásai, valamint egyéb szakkönyvek leírásai alapján fogjuk bemutatni az egyes zavarokat. Igyekszünk minél közérthetőbbek és gyakorlatiasak lenni, különösen azokon a pontokon, ahol egyes kifejezések nem világosak mindenki számára. A legújabb elnevezéseket fogjuk használni, főként azokon a pontokon, ahol a DSM-5 kategóriái már az korszerűbb tartalmakkal bírnak.
Az elnevezésre kattintva lehet elolvasni az adott zavar / diagnosztikus kategória jellemzőit: