Nyelvi zavar - 315.39
A nyelvi zavar részletes leírása a BNO-10 felosztásban nem szerepel, bár kóddal rendelkezik (F80. 9)
A DSM-5 alapján a zavar jellemzői a következők:
"A. Folyamatosan fennálló nehézségek a nyelvelsajátításban és a nyelvhasználatban, amelyek különböző modalitásokban megjelennek (azaz beszélt, írott nyelv, jelnyelv, egyéb) és amelyeket a beszédértés vagy -használat alábbi formái okoznak:
- Csökkent szókincs (szavak ismerete és használata).
- Korlátozott mondatszerkezetek (a szavak és szóvégződések összekapcsolásának képessége a nyelvtan és morfológia szabályai alapján, ahhoz, hogy létrehozzon mondatokat).
- Társalgás károsodása (a szókincs használatának és a mondatok összekapcsolásának a képessége, ahhoz, hogy elmagyarázzon vagy leírjon egy témát vagy eseménysort, valamint beszélgessen.
B. A nyelvi képességek lényegesen és mennyiségileg meghatározhatóan elmaradnak az életkor szerint elvárthoz képest, aminek következtében funkcionálisan károsodik a hatékony kommunikáció, a szociális élet, az iskolai vagy foglalkozásbeli teljesítmény valamelyike vagy ezeknek bármilyen kombinációja.
C. A tünetek a fejlődés korai szakaszában kezdődnek.
D. A nehézségeket nem hallás- vagy más érzékelési zavar, motoros diszfunkció vagy más egészségügyi vagy neurológiai állapot okozza és nem magyarázható jobban intellektuális képességzavarral (az értelmi fejlődés zavarával) vagy globális fejlődési késéssel." (DSM-5, p. 84).
A zavar a logopédiában specifikus nyelvfejlődési zavar (SNYZ, vagy specific language impairment, SLI) néven ismert. Ez az zavar "...olyan gyerekek nehézségeire utal, akik nem képesek tipikusan fejlődő társaikhoz hasonló tempóban és minőségben elsajátítani az anyanyelvüket, annak ellenére, hogy átlagos beszédkörnyezetben nevelkednek, érzékszerveik épek, értelmi képességük legalább átlagos, és neurológiai károsodás, pszichiátriai vagy társas-érzelmi zavarok sem mutathatók ki náluk. Nyelvi fejlődésük tehát a tipikusnál lassabb ütemű, gyakran csak 2-3 éves korukban kezdenek szavakat használni és azokból többszavas mondatokat alkotni. A beszédhangokat rendszerint a normálistól eltérően ejtik, így beszédük sokáig csak az ismerősök számára érthető. Szerkezetileg egyszerű, gyakran nyelvtanilag hibás mondatokban beszélnek, szókincsük illetve mondatalkotási és mondatmegértési készségük korlátozottsága óvodás- és kisiskoláskorban is kimutatható. Ez rendszerint az írott nyelv elsajátításának nehézségeit vonja maga után. (Lukács, Kas & Pléh, 2014 p. 1265).
TEHÁT:
- - az anyanyelv elsajátítása lassabban történik az SNYZ-vel élő gyermekeknél, azaz a beszéd később indul meg és a gyermek későbbi időpontokban éri el (ha teljes mértékben eléri) a kortársaira jellemző nyelvfejlődési állomásokat.
- - mind a szavak megjelenése, mind komplexebb kapcsolatok (szószerkezetek, mondatok stb) kialakulása később történik meg, mint a tipikus fejlődésű gyermekeknél
- - a szókincs szűkös
- - a grammatika nem megfelelő, tehát nyelvtani hibák jellemzők a beszédben (pl. nem megfelelő ragokat használnak)
- - igen egyszerű mondatokat alkotnak, komplexebb mondatok alkotása nehézséget okoz számukra. A mondatban a szavak szórendje gyakran nem helyes.
- - a beszédmegértés is korlátozott lehet
- - a gyermek beszédét beszédhanghibák is jellemezhetik, amelyek olyan fokot érhetnek el, hogy a gyermek közlései alig érthetővé válnak.
- - a gyermek intellektusa minimum a normál övezetbe tartozik (azaz magasabb, mint 85 IQ-érték).
- - az érzékszervek épek
- - a beszédkörnyezet a beszédfejlődés szempontjából megfelelő
- - pszichiátriai problémák, autizmus spektrum zavar, és egyéb, a szociális kapcsolatokat érintő zavar nem mutatható ki
A nemzetközi szakirodalomban használatos a "late talker" kifejezés, ami olyan gyermekekre használatos, akik kétévesen nem birtokolnak 50 szavas expresszív szókincset (ez a használt, kimondott szavakra vonatkozik), vagy nem kezdtek el kételemű kombinációkat használni. A late talker (vagy speech / language delay jelenségét, azaz beszéd / nyelvi késést mutató) gyermekekre nem mondhatjuk azt, hogy ők nyelvfejlődési zavarral rendelkeznek. Ugyanakkor figyelemfelhívó tünetnek számít, amelyet a szakemberek a nyelvfejlődési zavar kockázatára utaló tünetként kezelnek.
A specifikus nyelvfejlődési zavart mutató gyermekeknél tehát megfigyelhető a
- beszédindulás késése
- lassú beszédfejlődés, azaz kétéves kor körül az expresszív (kifejező, beszélt) szókincs nem éri el az ötven szót
- a többszavas kombinációk később jelennek meg, mint tipikus kortársaknál
- a fonológiai téren már eltérés figyelhető meg - a fonémák, beszédhangok észlelésében, megkülönböztetésében és gyakran a kiejtésében is. A gyermek esetenként zöngétleníthet is (g helyett k-t mond)
- a ragok és a névutók használata sokszor helytelen
- a gyermek gyakran túláltalánosítja a ragokat, máskor elhagyja azokat (pl. Mit eszik a maci? - Méz)
- A rendhagyó alakokat nem tudja megfelelően használni (lovak helyett lók, füvet helyett fűt használ)
- Az -ikes igék használata sem helyes (pl. zuhanyoz stb.)
- A birtokos személyjelet elhagyja
- Szótöredékeket mond szavak helyett (kisebb korban)
- A szókincs csak igen lassan bővül
- A hasonló hangzású szavakat téveszti a gyermek (matrica - matrac stb)
- A pragmatika terén sem megfelelő a nyelvhasználat
A zavar oka nem ismert, a szakemberek számos elméletet dolgoztak ki a specifikus nyelvfejlődési zavar hátterének magyarázatára. Ezeket az elméleteket nem ismertetjük, hiszen gyakorlatilag a nyelvészet tárgykörébe tartoznak. A neurobiológia azonban feltárta, hogy, bár kifejezett idegrendszeri sérülés nem mutatható ki az SNYZ-gyerekek körében, ugyanakkor bizonyos agyi területek (úgynevezett Broca és a Wernicke régiók), amelyek tipikus fejlődésű gyermekek esetén bal féltekei asszimmetriát mutatnak, a nyelvfejlődési zavarral élő gyermekeknél szimmetrikusak, vagy éppen jobb oldali asszimmetria figyelhető meg. Egyes esetekben genetikai meghatározottság is feltételezhető.
A specifikus nyelvfejlődési zavar diagnosztikája:
- - A zavart standardizált nyelvi tesztekkel mutatják ki. Ezekben szerepelnek szó- és álszóismétlési feladatok, képmegnevezések, verbális fluencia feladatai (lásd diszlexia fejezetben leírtakat), mondatismétléses feladatok, nyelvi szerkezetek megértésének és használatának feladatai
- - A specifikus, nyelvi képességeket mérő vizsgálatokon kívül elvégzik még az általános intellektus, és az egyes képességterületek vizsgálatát is.
- - Mindezek előtt kizárják a szervi okokat, és az egyéb pszichés problémák létét
Fontos tudni, hogy négy éves kor alatt még csak nyelvi késésről beszélhetünk (ami megnyilvánulhat a beszéd megértésében, és a kimondott, azaz expresszív nyelvi területen).
Négy és hét éves kor között viszont már nyelvi zavarról beszélhetünk (expresszív és receptív oldalon).
Hét éves kor után már írott nyelvi zavarok is felléphetnek (azaz az olvasást, az írást és a helyesírást érintő zavarok). A specifikus nyelvfejlődési zavar következményeként az iskolában valóban bekövetkezhet a diszlexia, diszgráfia és a diszortográfia problémája.
Az SNYZ szűrése ezért a legkorábbi időponttól kezdve lényeges feladat. A törvény alapján a harmadik életévüket betöltött gyermekek szűrésen esnek át, amelyre a KOFA (Kommunikációs Fejlődési Adattár) nevű szűrőanyagot használják. A szűrőanyagot az anya tölti ki, a kérdőív kitér az első gesztusok használatán túl a gyermek által használt szókincsre, a ragok használatára, a gyermek mondatainak hosszára, a szókapcsolatok meglétére.
Amennyiben a szűrővizsgálat az SNYZ kockázatának tényét mutatja ki, a szakemberek megkezdik a gyermek fejlesztését. (Fontos tudni, hogy a szűrővizsgálat nem azonos a nyelvi készségek részletes vizsgálatára kidolgozott mérőanyagokkal).
A specifikus nyelvfejlődési zavar terápiája: az SNYZ terápiáját logopédus szakember végzi. Többféle terápiás eljárást is kidolgoztak a zavar kezelésére (Atzesberger-féle beszédindító terápia, Juhász- Bittera -féle terápia, Sósné Pintye Mária-féle terápia, Gósy beszédészlelést és beszédmegértést fejlesztő terápia stb).
Az iskolában már igazából az SNYZ következményei, az írott nyelvi zavarok (diszlexia, dysgraphia) jelenthetnek problémát) Ezek jellemzőiről, kezeléséről a megfelelő fejezetekben írunk.
Források:
BNO-10 zsebkönyv DSM-IV-TM meghatározásokkal kiegészítve (1998). Budapest: Animula Kiadó.
DSM-5 referencia kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz (d.n.). Budapest: Oriold és Társai Kiadó és Szolgáltató Kft.
Lukács Ágnes, Kas Bence & Pléh Csaba (2014). A specifikus nyelvfejlődési zavar. In: Pléh Cs. & Lukács Á. (szerk.), Pszicholingvisztika 2. (pp. 1265-1324). Budapest: Akadémiai Kiadó.