Tanulási nehézség, tanulási zavar, tanulási akadályozottság

Ahhoz, hogy a törvényi szabályozást, sőt, egyáltalán az egész témakört megértsük, tisztában kell lennünk azzal, milyen fogalmakkal dolgozik a pedagógia a tanulási problémák terén. Ezeket próbálta a törvény is többé kevésbé megjeleníteni, bár nem szó szerint emelte át a fogalmakat.

A tanulási korlátokat három csoportba sorolhatjuk súlyossági fokozatuk alapján:

- Tanulási nehézség: ez a tanulási problémák legenyhébb típusa. Az ebbe a csoportba tartozó gyerekek a tanulás, vagy a viselkedés terén nem tudnak az iskola teljesítmény-elvárásainak megfelelni. (Annak ellenére sem, hogy gyakran igyekeznek betölteni azokat). Egyes esetekben a nehézségek már kezdetben jelentkeznek, máskor azonban az addig jó tanuló, vagy átlagos teljesítményt nyújtó gyerek hirtelen rossz jegyeket szerez, visszaesik a tanulás terén, nehezen boldogul a feladatokkal, a tananyag megértésével, vagy figyelmi problémákat kezd mutatni. A tanulási nehézséggel küzdő gyerekek természetesen a normál intelligencia-övezetbe tartoznak.

A tanulási nehézség mögött számos ok állhat: rossz szociokulturális körülmények; a gyermek tartós, elhúzódó, krónikus betegsége; az iskolából történő gyakori hiányzás; esetleg iskolaváltás; vagy éppen a pedagógus nagymértékű hiányzása; az órák gyakori elmaradása. Az is megtörténhet, hogy a nem megfelelő tanítási, vagy tanulási metodika okoz tanulási nehézséget, vagy a túlzott mennyiségű tananyag, a túlterhelés következtében jelentkeznek nehézségek a tananyag elsajátításában. Végül pedig enyhe pszichés problémák is állhatnak a háttérben, például lakóhelyváltás, válás, az iskolától történő szorongás.

Mivel lehet a tanulási, illetve beilleszkedési nehézségeket leküzdeni?

• korrepetálással
• fejlesztő foglalkozásokkal
• a nehéz szociokulturális helyzetben levő gyermekek számára hátránykompenzációs programokkal stb
• megelőző, prevenciós intézkedésekkel (Englbrecht & Weigert, 1999)

- Tanulási zavar: akkor beszélhetünk róla, ha a gyermek intellektusa a normál övezetbe tartozik (IQ 70 fölötti, de leginkább IQ 85 fölötti értékeknél), ép érzékszervei és érzékelési folyamatai vannak és megfelelő oktatási feltételek mellett tanul. Ennek ellenére az iskolai teljesítménye egy vagy több területen jelentősen és tartósan, esetleg időszakosan eltér a megfelelő szinttől (Englbrecht & Weigert, 1999)

A tanulási zavarok hátterében legtöbbször komplex idegrendszeri fejlődési zavar áll. Már egészen kis korban felismerhetőek a jelei, de az iskolás korban leginkább az olvasás, az írás, a helyesírás és / vagy a számolás területére terjednek ki, nagy mértékben okozzák ezek elsajátítását. Egyes esetekben a zavar csak egy területet érint (pl az írást), de az is lehet, hogy több területen is megnyilvánul (a diszlexia nagyon gyakran diszortográfiával párosul). A tanulási zavarok súlyos formái nálunk az SNI kategória körébe tartoznak. Ha azt látjuk egy gyermek szakvéleményén, hogy valamilyen "disz"-előtagú zavarral diagnosztizálták, akkor már biztosan tudhatjuk, hogy súlyos tanulási zavara van, azaz valamilyen területen átlépi a szakemberek által megállapított diagnosztikus határértéket.

Tévedés lenne azt hinni, hogy a tanulási zavarok megjelenése csak az iskoláskor megkezdéséhez köthető. A zavarok idegrendszeri háttere már adott, a pszichikus funkciók egészen kis korban is egyenetlenül fejlődnek. A mozgás-, a beszéd-, az észlelés-, a finommotorikus-, vagy egyéb képességek fejlődésének terén gyakran a korai életkorban tapasztalható bizonyos fokú eltérés.

A meglevő részképesség-zavarok, vagy a különböző rendszerek együttes, összehangolt működésének (integrációjának) hiányosságai azonban teljes valójukban az iskoláskorban manifesztálódnak, gátolva a gyermeket abban, hogy az iskolai kultúrtechnikákat magukévá tegye.

Milyen segítségadás adható a tanulási zavarral küzdő gyermekeknek?

Ezeknek a gyerekeknek terápiára van szüksége, a korrepetálás, hátránykompenzáció, gyakorlás nem segít, sőt, ritkán még az is előfordulhat, hogy egyenesen ront teljesítményükön! A terápia során a gyermek jelentős előrehaladásra tehet szert, de mivel valós idegrendszeri probléma áll a háttérben, ezért gyakran az tapasztalható, hogy az "átlag" - szintet nem tudja elérni, csak megközelíteni. A terápiák során a gyermek aktuális állapotából kiindulva, kis lépésekben haladva, fokozatosan, rendszeres, mindennapi gyakorlással történik a hiányzó képességek kialakítása, vagy kompenzációja.

- Tanulási akadályozottság: ez a legsúlyosabb kategória. A tanulási korlátozottságok jelentős mértékűek, átfogó, súlyos és tartós jelleget mutatnak. Ezek a korlátok a magatartás terén is jelentkezhetnek. Az átfogó kifejezés azt jelenti, hogy a problémák nem egy-egy területre korlátozódnak , hanem szinte minden területre kiterjednek (Englbrecht & Weigert, 1999) .

A tanulási akadályozottság kategóriájába tartozik az enyhe értelmi fogyatékosság is (az értelmi fogyatékosság új elnevezése az intellektuális képességzavar). Enyhe fokban értelmi fogyatékosnak azt a gyermeket tekintjük, akinek az intelligencia-kvóciense IQ 50-70 között helyezkedik el. A probléma hátterében az idegrendszer enyhe sérülése áll, amely lehet örökölt, vagy korai életkorban szerzett (Gaál, 2000). Számos szerző azonban a tanulásban akadályozott gyermekek közé sorolja azokat a gyerekeket is, akik esetén a kedvezőtlen környezeti hatások, rossz szociokulturális háttér olyan erős hatást gyakorol, hogy átfogó, tartós és súlyos tanulási korlátozottságot mutatnak.

A tanulásban akadályozott tanulók legtöbbször a speciálisan számukra kialakított iskolába járnak, ahol a tanterv, a tankönyvek kifejezetten az ő igényeikhez igazodva vannak kidolgozva. Természetesen többen közülük többségi intézményben tanulnak, de ez esetben eltérő tanterv szerint haladnak, saját, számukra kidolgozott tankönyvekből tanulnak. Bármilyen formában is jelenjenek meg a köznevelés rendszerében, a tanulási akadályozottsággal érő gyerekek is terápiás foglalkozásokon vesznek részt. Ezeken a foglalkozásokon a hiányzó sérült képességek kialakítása történik.

A tanulásban akadályozott tanulók szintén az SNI kategória részét képezik, amely biztosítja számukra azokat a speciális ellátási formákat, jogosultságokat, amely optimális fejlődésük szempontjából fontos.

Felhasznált irodalom:

Englbrecht, Albert & Weigert, Hans (1999). Hogyan akadályozzuk meg a tanulási akadályok kialakulását? avagy Nem jelenthet akadályt a tanulási akadály! Budapest: ELTEBGGYFK.

Gaál Éva (2000). A tanulásban akadályoztt gyermekek az óvodában és az iskolában. In Illyés S. (szerk.), Gyógypedagógiai alapismeretek (1. kiad. pp. 377-409). Budapest: ELTE BGGYFK.